Bryanna szemszögéből:
- Rayen! Mondtam, hogy rakd el innen azt a hülye felfújhatós Scooby-Doo kutyát! Hát nem hiszem el, hogy egyedül én vagyok nő, és nekem kell mindent csinálnom.. - bosszankodtam, miközben Rayen szanaszét szórt holmijait pakoltam el. Hogy lehetek ennyire balszerencsés, hogy mindent nekem kell elpakolnom utánuk?! Közben fent Adam, Zac és Bob elkezdték bömböltetni a zenét.
- Na, már csak ez hiányzott.. - motyogtam magamban, majd felordítottam teli torokból a fiúknak. - JASON!!! HALKÍTSÁTOK MÁR LE AZT A ZENÉT!!! HÁT KOMOLYAN BASSZUS, KIMEGY A DOBHÁRTYÁM!!
A fiúk, mintha meg se hallották volna, ugyan úgy bömböltették tovább a zenét. Agyilag nem bírtam már tovább: Idegesen felrohantam az emeletre, belöktem a szobájuk ajtaját, és azt láttam, hogy Jason az egyik sarokban gyakorolja a helyből szaltót, Bob a másikban fekvőtámaszozik, Zac pedig a szoba közepén súlyzózik.
- TI SÜKETEK VAGYTOK, BAKKER?! ITT ORDIBÁLOM, HOGY VEGYÉTEK MÁR KICSIT LEJJEBB AZT A FRÁNYA ZENÉT!! - próbáltam túlordítani a hangos dallamot. A fejem már nagyon fájt a zenétől. - Köszönöm.
- Csak ennyiért jöttél fel? - kérdezte Zac.
- Nem, nem csak ezért. Nem láttátok Rayent? Megfojtom..
- Itt nincs, amint látod. Nézted már az udvaron? - javasolta Bob.
- Kösz. Na, császtok, skacok, és remélem, nem lesz megint olyan hangos a zene, mint volt! Köszi.
Azzal lementem. De amint kimentem a szobából, már megint felhangosították a zenét. Idegesen fogtam a laptopom, a fejhallgatóm, és kimentem az udvarra. Ott bekapcsoltam a gépet, miközben a macskát simogattam.
- Jaj, cirmi, ma nagyon rossz napom van.. Rayen felidegesít a hülye Scooby-Doo kutyájával, Zac, Bob, Adam és Jason meg az agyamra megy a zenéjével. Hát te érted ezt? - magyaráztam szomorúan cicámnak. Hirtelen egy üzenetet jelzett a facebookom. Megnéztem, ki az. A neve valami Hujika Munshir volt. Nem volt ismerős, de azért megnéztem, mit írt.
- Szia! Tudom, hogy nem ismersz, de sürgősen beszélnünk kellene. Bízz bennem. Állandóan elérhető vagyok, szóval nyugodtan írj. Itt az MSN-címem: - és leírta. Én csak néztem magam elé. Mit akarhat tőlem egy ismeretlen? Az egyik mondata viszont megfogott. "Bízz bennem". Valamiért elfogott egy érzés, hogy megbízható, ezért felvettem MSN-re, és láttam, hogy fent van. Ráírtam.
- Helló. Ön akart velem beszélni?
- Helló. Kérlek, ne magázz. Egyébként igen, én kerestelek - érkezett a válasz. - Kamerán tudunk beszélni?
Nem tudtam, mit feleljek. Megbíztam benne, ezért igent mondtam. Hívott. Mikor megláttam, hogy kivel beszélek, ledöbbentem.
- Úristen - kiáltottam fel. - T-t-tee? - néztem döbbenten.
- Szia - mondta MICHAEL JACKSON mosolyogva. - Naa, ne vágj már ennyire döbbent fejet.. - csücsörítette le ajkait.
Elnevettem magam. Még mindig nem bírtam felfogni, hogy Michael Jacksonnal dumálok. Egyszerűen.. Annyira abszurd!
- Ugye, te vagy a Dancers Loose nevű utcai hip-hop táncosok női tagja? - kérdezett rá.
- Igen, én vagyok.
- Nos, csak annyi lenne a kérdésem, hogy nem akarnátok-e a táncosaim lenni a Bad turnén?
Egy pillanatra megállt bennem a levegő. Aztán köhögni kezdtem, hogy újra oxigén pumpálódjon a tüdőmbe. Michael aggódva nézett rám.
- Jól vagy?
- Igen, köszönöm. Csak egy pillanatig.. - itt megálltam, és jobban átgondoltam, hogy mit akarok mondani. -..elgondolkodtam, és elfelejtettem levegőt venni. De amúgy.. Ezt megbeszélem a többiekkel. Egy pillanat, beszélek mindenkivel!
- Oké.
Felszaladtam, kezemben a laptoppal, és szóltam a fiúknak. Akkor már Rayen is ott volt.
- Fiúk, fiúk! Képzeljétek el, Michael Jackson felhívott engem.. Vagyis hát kamerán keresztül beszéltünk és beszélünk is, hogy a Bad turnéra akar minket vinni! Hát nem király? - lelkendeztem. A fiúk csak hallgattak, majd kitört belőlük a nevetés.
- Jó vicc, kicsi lány.. Honnan szedted? - röhögött Rayen.
- Nem vicc! Ha nem hiszed, kérdezd meg ŐT MAGÁT! - mondtam, és felé fordítottam a laptopot. Mikor meglátta az integető Michaelt, elájult. Én csak röhögtem rajta, majd letettem a laptopot a székre és elkezdtem pofozgatni Rayent. Végül, öt perc múlva, nagy nehezen felébredt.
- Mi-mi-mi?? Úristen! Hová tűnt Michael? - beszélt össze-vissza az egyik haverom.
- Úgy látom, ébredezik - kuncogtam, majd megfordultam, és szemben találtam magam a laptopommal. Kis híján lefejeltem, aminek "mellékhatása" az volt, hogy a híresség is hátrahőkölt.
- Jézus! Nálatok aztán mozgalmas az élet - vigyorgott Mike.
- Psszt! Vagy mindjárt kapsz egy kis virtuális csiklandozást - kacsintottam rá.
Egyre hülyébbek vagyunk.. Ekkor eszembe jutott, hogy mit akartunk eredetileg.
- Szóval.. Azt akartuk megbeszélni, hogy elmegyünk-e. Fiúk? - néztem hátra, majd egy emberként ordítottuk, hogy "IGEEEEN!". Michael csak mosolygott.
- Összetartó a csapat.. Pont erre van szükségem! Akkor, a Los Angeles-i repülőtéren várlak titeket. Mikor jösztök?
- Akár holnap is ráérünk. Nem, fiúk? - válasz: "DE!".
- Oké, akkor holnap találkozunk a reptéren. Én megyek, sziasztok!
- Szia!
OLVASD EZT A BLOGOT IS ;)!! : semblance.blog.hu/
