Bryanna sz.sz.:
Reggel korán felébredtünk. Mind a hatan izgultunk, hogy mi vár. Féltem, hogy nem fogok tudni uralkodni magamon, és leölelgetem Michaelt, ami még nem is lenne olyan nagy baj, de ő híres ember, és a paparazzik követik mindenhová.. Na mindegy. Gyorsan egy csomóba dobáltam minden cuccot, ami kellett nekem, és kiszedtem közülük egy fekete magassarkút, egy fekete, testhez lapuló csőgatyát és egy fekete, fehér és citromsárga betűs, piros szíves, "I ♥ Michael Jackson" feliratú pólót. Gyorsan magamra kaptam mindent, befújtam magam a szokásos adag parfümömmel, és kisiettem a fürdőszobába. A hajamat tíz perc alatt megcsináltam, felvettem a fülbevalóm és minden egyéb csecsebecsémet. Kifestettem magam, persze nem hat tonna festékkel, hanem csak egy szemceruzával és egy halvány rózsaszín színű szemhéjfestékkel. A fiúk már ordibáltak.
- Bryanna, siess, légyszíves! Itt fogok bepisilni - ordibált Adam.
- Jól van, már is kint vagyok! - ordibáltam vissza.
Gyorsan felkaptam minden cuccomat és kimentem a fürdőszobából. Hallottam, ahogy Adam megkönnyebbülten felsóhajt. Felnevettem, majd mentem pakolni. A lehető legtöbb cuccomat elpakoltam, ám még így is volt egypár. Pedig már vagy három táskába pakoltam az utazón kívül! Hirtelen hallottam, hogy MSN-en írtak. Michael volt az.
- Szia! - beszélgettem vele kamerán keresztül.
- Szia! Most akartam szólni, hogy kezdjetek el készülődni, mert fél óra múlva ott vannak értetek. Amúgy mi újság?
- Semmi különös, éppen pakolok. És veled?
- Semmi sok.. Unatkozom. Annyira jó lenne még Neverlanden aludni! Ilyenkor már itt kell ülnöm a limóban..
- Juuuj, de sajnállak - gúnyolódtam. - Ha nekem lenne limuzinom, örülnék neki..
- Ameddig a Bad turné tart, addig lesz is. Vagy tovább is.. Attól függ, hogy hogyan teljesítesz.
- Király! Na, várj egy kicsit, pakolok.
Azzal megfordultam, és észre sem vettem, hogy Michael közben végignéz rajtam nem is egyszer. Azt az egész kupac ruhát, ami ott hevert az utazótáskámon, mindet összehajtogattam, betettem a táskába majd behúztam a cipzárt. Már kész is voltam, és fogtam a fejhallgatóm, a töltőm, a fülhallgatóm és az USB-kábelem, és bepakoltam mindet a kistáskámba. Közben beszélgettünk Michaellel.
- Igyekezzetek, már csak öt percetek van! - szólt izgatottan Michael.
- Én már kész vagyok - néztem rá hülyén. - FIÚK, IGYEKEZZETEK, ÖT PERC, ÉS ITT VANNAK!! - ordibáltam ki a többieknek.
Öt perc múlva már itt is voltak értünk. Mindenki készen volt, Michael pedig szórakozott kicsit.
- Háhá, nézz ki az ablakon - mondta, én meg ki is néztem. Ő lehúzta az ablakot, és ott integetett nekem. Én csak megcsóváltam a fejem, és mosolyogtam rajta.
- Úristen! Te egészen jól vagy, látom - vigyorogtam, majd a kezembe akartam kivinni a cuccaim, de a testőrök elvitték.
- Adj béremelést a testőreidnek, mert nem is kértem, hogy kivigyék a cuccaimat, és kivitték - nevettem. Ezt meg is hallották a testőrök, de nem törődtek velem.
Aztán beültünk a limóba Michael mellé. Még mindig ment a kamera, és azon röhögtem, hogy ott ül mellettem, én meg itt kamerázok vele. Aztán kikapcsoltuk. Ránéztem, és a szám tátva maradt.
- Úristen.. Élőben.. Michael Jacksonnal.. GYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! - lelkendeztem.
- Azért ne legyél ennyire elragadtatva - vigyorgott sunyin. Hirtelen fogta, letette a laptopom az asztalra (mert igen, Michael limuzinjában minden van!), és elkezdett csiklandozni. Én nagyon csiklandós voltam, és nagyon röhögtem.
- Hagyd.. Már.. Abba.. !! - próbáltam rászólni két röhögőgörcs között.
Mikor abbahagyta, én úgy maradtam, ahogy voltam: fekve. Az én kis idióta haverom fogta, felém hajolt, majd elkezdte a fülemet fújkálni.
- Neee! Menj már innen! - röhögtem.
Egész úton szórakoztunk, amíg a repülőtérre nem értünk. Ott aztán a testőrök hozták utánunk a lomjainkat, mi meg sétáltunk magunknak. Közben egypár testőr még védett minket a paparazziktól. Michael közben végig bökdösött, én meg már annyira röhögtem, hogy már állni is alig bírtam a saját lábamon. Nagyon vicces volt. Aztán felszálltunk Michael magánrepülőjére.
- De király! Még soha nem ültem repülőn - ámuldoztam, mire a többiek csak nevetni kezdtek. Michael bökdösött.
- Hagyd már abba! - löktem félre a kezét, és a grimasza láttán elkezdtem röhögni.
- Mr. Jackson, kérem, foglalják el helyüket! - szólt a hangosbemondóból. Én felordítottam, úgy megijedtem. A többiek már dőltek rajtam a röhögéstől, én meg sértődötten leültem melléjük.
- Hát köszönöm szépen - játszottam a sértődöttet. Balszerencsémre Michael mellé ültem, és ennek meg is lett a következménye. Sunyin rám vigyorgott, majd elkezdett csiklandozni. Én csak nevettem, míg a többiek már majd' megszakadtak a röhögéstől.
- Nee! - visítottam.
- Dee! - próbált túlkiabálni Mike.
Még egy ideig csikizett, aztán leállt. Később elkezdtünk kártyázni. Huszonegyeztünk.
- Mennyit is érnek azok a kártyák, amiken nincsen szám? - kérdezte Adam.
Már éppen magyarázni akartam neki, mikor Michael elkezdte mondani.
- Az alsó kettőt, a felső hármat, a király négyet, az ász meg tizenegyet.
- Ohh.. Köszi - mosolygott Adam.
Osztottunk lapokat, majd Michael lapjait kukucskáltam. Ő észrevette, és megbökött.
- Héé, ne csalj, törpike - gúnyolódott velem röhögve. Már megint törpikézik! Pedig csak öt évvel vagyok nála fiatalabb..
- Nem igaz! Mondtam, hogy csak öt évvel vagy idősebb! Basszus - akadtam ki. Erre mindenki elkezdett rajtam röhögni.
- Hahaha, nagyon vicces!
Aztán letettem a kártyákat, elfordultam és elkezdtem duzzogni. Most már senki nem röhögött, de Michael elkezdte a hátamat simogatni.
- Miért simogatsz?! - kezdtem megint a hülyeséget, mikor észrevettem, hogy Michael tekintete a melleimre téved véletlenül.
Megfordultam, teljesen paprikapiros arccal. Aztán hirtelen elkezdtem röhögni, ahogy elképzeltem, hogy milyen fejet vághattam. A többiek értették, és velem röhögtek, még Michael is.
- Bocsi - nevetett Michael.
- Ugyan.. Hirtelen fordultam meg - törölgettem a könnyeimet, mert a röhögéstől könnyezni kezdtem.
Az egész utat így hülyéskedtük végig. Aztán, leszállás előtt nem sokkal Michael felé fordultam.
- Michael! Mikor kezded a koncerteket? - kérdeztem, azon aggódva, hogy vajon mennyi időnk van felkészülni.
- Holnap - válaszolt kurtán. Megijedtem.
- De ma még azért gyakorlunk, ugye?
- Persze! Hát a lépések még nincsenek meg.
- Jó - válaszoltam röviden.
Öt perccel később a hangosbemondó elmondta, hogy leszállunk. Mindenki rám nézett, és mosolyogni kezdtek.
- Nem vicces! Akkor tényleg megijedtem, mert Michael szemétkedett! - mosolyogtam mérgemben.
Aztán leszálltunk. Hozták a csomagjainkat, és leeresztették a limuzint (mert Michael gépe más járművet is tud hozni.), majd beültünk, és elkezdtünk beszélgetni. Út közben Michael elmagyarázta a Holdséta lényegét, bár én rég tudtam. Azt ígérte, majd megmutatja.
Nemsokára megérkeztünk. Egy öt csillagos luxushotelben voltunk elszállásolva, ahol foglaltak nekünk két szobát úgy, hogy Michaellel kellett valamelyikünknek aludnia, mert volt egy három személyes, amit nem tudom, hogy csináltak meg, és volt még két két személyes szoba. A limuzinban gondolkoztunk, hogy ki aludjon kivel.
- Szóval. Mi hárman leszünk egy szobába - mondta Rayen, és Bobra, Adamre és saját magára mutatott.
- Akkor mi ketten leszünk az egyikbe - mondta Jason, és Zacre mutatott. Akkor ez azt jelenti..
- Mi meg a másikba - vigyorgott Michael, és rám mutatott.
- Aztán csendesen, ha lehet - kacsintott rám Adam. Először nem értettem, mire céloz. Aztán elkezdtem a lábammal rúgdosni, mikor megértettem, mire mondja.
- Hülye! Mi csak barátok vagyunk - háborogtam, és elkezdtem röhögni.
- Rossz az, aki rosszra gondol.. - kacsintott Michael.
- ..De hülye, aki nem! - mondták kórusban a fiúk, és elkezdtek röhögni.
Közben megérkeztünk. Felvitték a cuccainkat, mi meg lementünk próbálni a hotel tánctermébe.
OLVASD EZT IS;)!! : semblance.blog.hu/